Gyakori tapasztalat a papagájtartók körében, hogy az egyébként kezes és barátságos madara egy idegen vendég láttára halálra rémül vagy akár kifejezetten agresszívvá válik és megtámadja a gyanútlan jövevényt (ilyen helyzetben jön jól a korábban már taglalt testbeszéd profi felismerése, értő olvasása).

Amikor az emberek ülnek, sokkal nehezebb úgy kinézni és viselkedni, mintha fenyegetnének. Készíts össze egy rutinfolyamatot, ahol minden új embert leültetsz például a kanapéra, amikor először találkoznak a madaraddal. Szerezz be ilyen helyzetekre egy adagot a papagáj kedvenc csemegéjéből, és add oda az ismeretlennek látványosan. Aztán tedd a papagájt a kanapé másik végére vagy akár fogd a kezedben és ülj oda vele. Ezután engedd meg madaradnak, hogy felfedezze, hogy az új személy nem csak barátságos lehet, de még ajándékot is hozott magával.

Bátorításra nincs szükség, csak legyél ott, és engedd meg neki, hogy teljesen önállóan haladjon. Meg fogja tanulni, hogy tetszik neki ez az élmény és a saját tempójában fog haladni. Ha a madár csak éppen elég messzire megy a csemege megszerzéséhez, akkor a vendég fokozatosan tartsa tovább a csemegét a papagáj lába felett, így a madárnak rá kell lépnie a kezére a jutalomért.

Idegen kezére lépés csak akkor ösztönözhető, ha a madár úgy döntött, hogy valóban a barátja az új jövevény. Ez ritkán következik be azonnal. Használd bátran ezt a technikát a fiatal, és a még/már röpképtelen papagájok esetén is. Ha ezt fiatalon megtanulják, felnőttként kényelmesebbek lesznek, és valószínűleg gyakrabban döntenek úgy, hogy megbíznak egy idegenben a gazdi jelenlétében. Ne feledd: a papagáj élete elején eltöltött, kis nevelési idő egész életében megtérül.