Az emberenek, mint gazdának tisztában kell lenni azzal a rendkívüli hatással, amelyet papagájára gyakorolhat. Az otthoni feszültséget tudományos nézőpontból környezeti stresszorként sorolták be, ez a kategória alkotja azokat a pszichológiai stresszorokat is, amelyekkel a papagájaink is találkozhatnak és amely hatásainak gyakran ki vannak téve, amikor az ember által biztosított élőhelyen élnek. A természetben ilyesmivel persze nem találkoznak.
Ezeknek a madaraknak a legnagyobb stresszt kissé ellentmondásos módon az egyedüllét, a gazdi hiánya okozza. Sajnos csak kevesen tehetik és teszik meg azt, hogy csapatban, rajban tartsák otthon a papagájokat. Ez a nagybani állattartás rengeteg munkával jár és igen költséges hobbi is, pedig ez hasonlít a legjobban arra az életmódra, ahogy papagájaink a természetben, vadon élnek. Ezért nagy stresszfaktor az egyedül tartott papagájnak, ha a gazdája elmegy otthonról, mert ilyenkor magára marad, és ezt az ingerszegény állapotot nagyon nehezen viselik el.
Utazás előtt az ember izgatott, csomagol, szervezkedik, viselkedése megváltozik. Tévedés azt gondolni, hogy a papagáj ezt nem veszi azonnal észre. Az ember izgatottsága a madárra is hamar átragad, méghozzá minél nagyobb és intelligensebb a papagáj, annál nagyobb mértékben. A helyes viselkedés, ha arra törekszünk, hogy ezeket a stresszfaktorokat a legminimálisabb szintre csökkentsük.
Egy állat életében vannak úgynevezett „jó” stresszorok is, ezek segítségével tud működni az evolúció, ezeken keresztül fejlődik maga az állat. Ezekre tehát szükség van. Az emberen látható izgalom, és a papagájjal szembeni esetleges ideges viselkedés viszont nem ilyen, a gazdának egy biztos pontnak kell lennie a madár életében. Elutazás esetén nagyon fontos feladat a gazdipótlék megfelelő megoldása. Erre a pozícióra olyan embert célszerű kiszemelni, akivel a madár már találkozott, és a pótlás ideje előtt ezeket a találkozókat sűríteni kell. Lényeges, hogy a segítség értsen is valamennyire a madárhoz, ne egy teljesen laikus emberre bízzuk a papagáj napi ellátását. Legyen meg a szükséges ideje is, amit napi szinten a madárra tud fordítani, ne csak beugorjon odaadni az élelmet (az is fontos persze), de valamennyit foglalkozzon is a madárral, hogy az ne érezze elhanyagoltnak magát.
